Hungary / Constitutional Court / 3143/2015 (VII. 24.)

Key facts of the case:

The petitioner, a financial institution submitted a constitutional complaint against two lower courts’ judgments, the Curia Unity of Law Decision no. 2/2004 and Act no. XXXVIII of 2014. The Curia (Hungary’s supreme court) in the unity of law decision declared that the fairness of the clause of the foreign exchange loan agreements under which the risk of foreign exchange is borne by the customer can be challenged only if the clause was not clear and understandable when the agreement was concluded. Act no. XXXVIII of 2014 repealed the exchange rate gap clauses and set a fixed rate. The Act introduced a statutory presumption of unfairness for the unilateral amendment option clauses which allows financial institution’s to increase its interest rates, costs and fees, and prescribed the procedure in which the presumption could be rebutted by the financial institutions. The Act retroactively established conditions against which the fairness of the unilateral amendment option clauses’ was to be assessed and mandated a procedure with short deadlines and limited the possibility to present evidence. The petitioner claimed that his right to property and to a fair trial were therefore violated by this Act.

Outcome of the case:

The Constitutional Court rejected the constitutional complaint. The Court argued that the further limitation of the time period did not constitute retroactive legislation: the original version of Act no. XXXVIII of 2014 was reviewed and declared constitutional by the Court, the amendment merely added a more concrete time-frame to the already existing procedure for the future. The challenged rules – in the Court’s view – could not lead to a direct violation of the right to property as it primarily protects already acquired property and only exceptionally future acquisitions. The Court argued that the challenged rules cannot be correlated with the right to property as there is no substantive connection between them. Furthermore, the Court rejected that as a result of the amendment of Act no. XXXVIII of 2014 the petitioner did not have sufficient preparation time for the litigation: the new rules proportionately allowed the judicial procedures seeking the rebuttal of the presumption of unfairness.
Paragraphs referring to EU Charter

7. 2.4. In the view of the petitioner Act no. XXXVIII of 2014 (Act) as a whole, and its provisions amended by Act no. XL of 2014 (Settlement Act) in addition to Article Q of the Fundamental Law, violate several of the rights guaranteed by international treaties. The Act violates Article 17 of the European Union’s Charter of Fundamental Rights (hereinafter: Charter), the Act and in particular its Section 8 (1), Section 7 (7) paragraphs g) and h), Section 9 (3), and Section 10 (2) and (4) also violate Article 47 of the Charter as they prescribe for the petitioner a set of conditions as compulsorily applicable, which did not exist in the legal system before, they limit the possibility to present evidence and set unreasonably short deadlines.

[…]

56. 5. The petitioner reckons that the Act as a whole, and its provisions as amended by the Settlement Act, and certain provisions of the Act also contradict certain provisions of the European Union’s Charter of Fundamental Rights – i.e. the law of the European Union. The Constitutional Court in relation to this part of the petition recalls what was said with regard to public law invalidity of the Act and again emphasises that on the basis of the Fundamental Law and the Act on the Constitutional Court the Constitutional Court, and for this reason the element of the petition is rejected on the basis of Section 64 a) of the the Act on the Constitutional Court.
Paragraphs referring to EU Charter (original language)

[7] 2.4. Az indítványozó álláspontja szerint a Tv. egésze, illetve az Elszámolási törvénnyel módosított rendelkezései az Alaptörvény Q) cikke mellett több, nemzetközi szerződésben biztosított jogával is ellentétesek. A Tv. sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 17. cikkét, A Tv., illetve különösen annak 8. § (1) bekezdése, a 7. § (7) bekezdés g) és h) pontjai, a 9. § (3) bekezdése, valamint a 10. § (2) és (4) bekezdései sértik a Charta 47. cikkét is, mert olyan feltételrendszert tesznek kötelezően alkalmazandóvá az indítványozó számára, amely korábban a jogrendszerben nem létezett, korlátozzák a bizonyítékok előterjesztésének lehetőségét, továbbá indokolatlanul rövid határidőket állapítanak meg. Az indítványban foglaltak alapján a Tv. és az Elszámolási törvény módosító rendelkezései sértik a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között Budapesten, 1988. évi május hó 26. napján aláírt, a beruházások elősegítéséről és védelméről szóló Megállapodás (kihirdette: 12/1990. (VII. 24.) Korm. rendelet) 2., 3. és 4. cikkét, mert az indítványozót kompenzáció nélkül fosztották meg jogos kötelmi igénye érvényesítésének lehetőségétől.

[…]

[56] 5. Az indítványozó a Tv. egészét, illetve az Elszámolási törvénnyel módosított rendelkezéseit, továbbá a Tv. egyes rendelkezéseit az Európai Unió Alapjogi Chartájának – tehát az Európai Unió jogának – egyes rendelkezéseivel is ellentétesnek véli. Az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részével kapcsolatosan visszautal a Tv. közjogi érvénytelenségénél mondottakra és ismételten rámutat, hogy az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény és az Abtv. rendelkezései alapján nincs hatásköre valamely jogszabálynak az Európai Unió jogába ütközését megvizsgálni, ezért az erre vonatkozó indítványelemet az Abtv. 64. § a) pontja alapján visszautasította.

Help us make the FRA website better for you!

Hungary / Constitutional Court / 3143/2015 (VII. 24.)

Charta der Grundrechte der Europäischen Union